Nedvesítőszerek

A jogszabályi meghatározás szerint a nedvesítőszerek „olyan anyagok, amelyek megvédik az élelmiszert a kiszáradástól, ellensúlyozva egy alacsony relatív nedvességtartalmú légtér hatását, vagy elősegítik egy por vizes közegben való oldódását” (1333/2008/EK rendelet I. melléklet). Két különböző feladatról van szó: az egyik a puhaság megőrzése száraz levegőben, a másik az, hogy egy italpor vagy instant termék gyorsan és csomómentesen oldódjon.

Hol van rájuk szükség?

A puha sütemény, a töltelék, a gumicukor, a rágógumi vagy az aszalt gyümölcs a tárolás alatt vizet veszít, kemény és száraz lesz. A nedvesítőszerek megkötik a vizet, és lassítják ezt a folyamatot.

A csoport tagjai

• E 422 (glicerin) – az egyetlen, amelynek a nedvesítés a fő funkciója. Az I. csoportba tartozik, kakaó- és csokoládétermékekben, folyékony asztali édesítőszerekben is quantum satis használható. Az EFSA 2017-ben úgy ítélte meg, hogy nincs szükség számszerű napi beviteli értékre. Hordozóként is gyakori: a III. melléklet szerint minden adalékanyaghoz használható.
• E 420 (szorbit) és E 421 (mannit) – poliolok, amelyek fő funkciója az édesítés, de nedvesítőként is használják őket. Az uniós lista a szorbitot édesítéstől eltérő célra is engedi, ilyenkor is az I. csoport szabályai szerint.
• E 325 (nátrium-laktát) és E 326 (kálium-laktát) – elsősorban savanyúságot szabályozó anyagok, mellékfunkciójuk a nedvesség megtartása.
• E 1518 (gliceril-triacetát (triacetin)) – rágógumiban quantum satis engedélyezett.

Poliolok és a hashajtó figyelmeztetés

Ha egy termék nedvesítés céljából tartalmaz szorbitot vagy más poliolt, a mennyiségtől függően ugyanaz a címkeszabály vonatkozik rá, mint az édesítésnél: 10 %-nál több hozzáadott poliol esetén fel kell tüntetni, hogy „Túlzott fogyasztása hashajtó hatású lehet” (1169/2011/EU rendelet III. melléklet 2.4. pont). A szabály a poliol mennyiségéhez kötődik, nem ahhoz, hogy milyen célból adták a termékhez.

Címke

Az összetevők között a „Nedvesítőszer” csoportnév áll, utána a név vagy az E-szám, például „nedvesítőszer: glicerin” vagy „nedvesítőszer: E 422” (1169/2011/EU rendelet VII. melléklet C. rész). Ha a szorbit egy termékben főleg édesít, ugyanez az anyag „édesítőszer: szorbit” formában szerepel; a csoportnevet mindig a termékben betöltött fő funkció határozza meg.