Ugrás a tartalomra
szám

Adalékanyagok az összetevők listáján

Hogyan kell feltüntetni az adalékanyagot a címkén az 1169/2011/EU rendelet szerint: osztálynév és E-szám, kivételek, allergének, kötelező figyelmeztetések.

Frissítve:

Az adalékanyag az élelmiszer összetevője, ezért az előrecsomagolt termékeken ott kell lennie az összetevők felsorolásában. Az 1169/2011/EU rendelet szerint összetevő minden anyag – az aromákat, adalékanyagokat és enzimeket is beleértve –, amelyet az élelmiszer előállításához felhasználnak, és a késztermékben valamilyen formában jelen van. A felsorolás a felhasználáskori tömeg szerint csökkenő sorrendben halad (18. cikk), így az adalékanyagok jellemzően a lista végén állnak.

Osztálynév, utána név vagy E-szám

A rendelet VII. mellékletének C. része szerint az adalékanyagot annak a funkcionális osztálynak a nevével kell feltüntetni, amelyben a termékben működik, és ezt követi a saját neve vagy E-száma. Néhány valós formátum:

A gyártó választhat a név és az E-szám között – a Nébih tájékoztatója is kiemeli, hogy az E-szám használata nem kötelező. Ha egy anyag több osztályba is tartozhat (a citromsav lehet étkezési sav, savanyúságot szabályozó anyag vagy antioxidáns), azt az osztályt kell kiírni, amely az adott élelmiszerben a fő funkciója.

A rendeletben szereplő osztálynevek:
Étkezési sav Savanyúságot szabályozó anyag Csomósodást és lesülést gátló anyag
Habzásgátló Antioxidáns Tömegnövelő szer
Színezék Emulgeálószer Emulgeálósók
Szilárdítóanyag Ízfokozó Lisztkezelő szer
Habosítószer Zselésítőanyag Fényezőanyag
Nedvesítőszer Módosított keményítő Tartósítószer
Hajtógáz Térfogatnövelő szer Kelátképző anyag
Stabilizátor Édesítőszer Sűrítőanyag

Két különleges eset: az „emulgeálósók” osztálynév csak ömlesztett sajtokon és ömlesztett sajt alapú termékeken használható, a „módosított keményítő” mellé pedig nem kell sem saját nevet, sem E-számot írni.

Ha az adalékanyag mesterséges nanoanyag formájában van jelen, a neve után zárójelben a „nano” szónak kell állnia (18. cikk (3) bekezdés).

Mikor marad le a listáról?

A 20. cikk szerint nem kell feltüntetni azt az adalékanyagot,

  • amely csak egy összetevővel került a termékbe, és a késztermékben már nincs technológiai funkciója (az átvitel elve, lásd: Az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó szabályok);
  • amelyet technológiai segédanyagként használtak;
  • illetve azokat a nem adalék anyagokat, amelyeket a szigorúan szükséges mértékben hordozóként vagy technológiai segédanyagként alkalmaznak.

Allergének: a kivétel alól is van kivétel

A fenti kivételek nem vonatkoznak az allergénekre. A 9. cikk (1) bekezdés c) pontja szerint a II. mellékletben felsorolt allergénből származó összetevőt és technológiai segédanyagot is jelölni kell, ha a késztermékben jelen van. A 21. cikk szerint az allergén nevét az összetevők között kiemelt szedéssel kell feltüntetni – más betűtípussal, stílussal vagy háttérszínnel.

Adalékanyagoknál ez főként három esetben fordul elő:

  • Szulfitok. Ha a kén-dioxid és a szulfitok összes mennyisége SO₂-ben kifejezve meghaladja a 10 mg/kg-ot vagy 10 mg/l-t, jelölni kell. Ez érinti az E 220 (kén-dioxid) – E 228 (kálium-hidrogén-szulfit) tartósítószereket.
  • Szója eredetű adalékanyagok. A szójából nyert lecitin, E 322 (lecitinek), jelölendő allergén, például „emulgeálószer: lecitinek (szója)”. A szójából származó természetes vegyes tokoferolok (E 306) viszont kifejezetten ki vannak véve.
  • Tojás és tej. Az E 1105 (lizozim) a 231/2012/EU rendelet szerint tyúktojásfehérjéből készül, ezért tojásként jelölendő. Az E 966 (laktit) a tejtermékek közül kifejezetten ki van véve.

A hat színezék figyelmeztető mondata

Az 1333/2008/EK rendelet V. melléklete szerint az alábbi színezékek bármelyikét tartalmazó élelmiszer címkéjén kiegészítő tájékoztatásnak kell szerepelnie:

A kötelező szöveg: „a színezék(ek) megnevezése vagy E-száma: a gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat”. Egy cukorkán tehát így szerepelhet: „E 102, E 129: a gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat”. Nem kell feltüntetni, ha a színezéket húskészítmény egészségügyi jelölésére vagy tojáshéj bélyegzésére, díszítő színezésére használták, és a 238/2010/EU rendelet óta az 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt tartalmazó italokon sem.

Édesítőszer, aszpartám, poliol

Az 1169/2011/EU rendelet III. melléklete néhány adalékanyagnál kiegészítő szöveget ír elő:

Mit tartalmaz a termék? Kötelező szöveg
engedélyezett édesítőszert „édesítőszerrel (édesítőszerekkel)” – az élelmiszer neve mellett
hozzáadott cukrot és édesítőszert is „cukorral (cukrokkal) és édesítőszerrel (édesítőszerekkel)” – az élelmiszer neve mellett
E 951 (aszpartám) vagy E 962 (aszpartám-aceszulfámsó), csak E-számmal jelölve „Aszpartámot (fenilalanin-forrást) tartalmaz”
ugyanezt saját nevével jelölve „Fenilalanin-forrást tartalmaz”
10 %-nál több hozzáadott poliolt (pl. E 420, E 965) „Túlzott fogyasztása hashajtó hatású lehet”
engedélyezett csomagológázzal (pl. E 941 (nitrogén)) meghosszabbított eltarthatóság „Védőgázas csomagolásban”

Az aszpartám-figyelmeztetés a fenilketonúriával élőknek szól, akiknek a fenilalanin-bevitelt szigorúan korlátozniuk kell.

Aromák

Az aromák nem adalékanyagok, és nincs E-számuk. Az összetevők között „aroma” vagy pontosabb megnevezéssel szerepelnek, a „természetes” szót pedig csak szigorú feltételekkel lehet használni – erről az Aromák és adalékanyagok oldal szól. Arról, hogy mikor kell egy összetevő százalékos arányát is kiírni, a QUID oldal szól.

Források