Géntechnológia és élelmiszer-adalékok

A lecitin származhat géntechnológiával módosított szójából, egyes édesítőszereket módosított élesztő állít elő. Hogy ebből mi látszik a címkén, azt egyetlen kérdés dönti el: marad-e a termékben a módosított szervezetből származó anyag.

Frissítve: 2025. november 12.

Két út, ahogy a géntechnológia az adalékokhoz ér

Az adalékanyagok jó része mezőgazdasági alapanyagból vagy mikroorganizmusok munkájával készül. Ezért a géntechnológia két ponton kerülhet a képbe:

Az alapanyag módosított növény. Az E 322 (lecitinek) készülhet például szójából, napraforgóból vagy tojásból. A módosított keményítők, például az E 1422 (acetilezett dikeményítő-adipát) vagy az E 1442 (hidroxipropil-dikeményítő-foszfát), gabona- (például kukorica-) vagy burgonyakeményítőből indulnak. Ha a szója vagy a kukorica géntechnológiával módosított fajta, az adalékanyag „GMO-ból előállított” lehet.
A gyártás eszköze egy módosított mikroorganizmus. Számos adalékot erjesztéssel (fermentációval) állítanak elő, és van, ahol a termelő élesztőt vagy baktériumot célzottan módosították.

A kettőt az uniós jog egészen másként kezeli.

A döntő szempont: „GMO-ból” vagy „GMO-val”?

Az 1829/2003/EK rendelet a GMO-ból álló, azt tartalmazó vagy abból előállított élelmiszerekre vonatkozik. A rendelet szerint „GMO-kból előállított” az, ami teljesen vagy részben GMO-ból származik, de GMO-t már nem tartalmaz. A rendelet (16) preambulumbekezdése ki is mondja: a rendelet a „GMO-ból” előállított élelmiszerekre terjed ki, a „GMO-val” előállítottakra nem. A meghatározó kritérium az, hogy az élelmiszerben jelen van-e a géntechnológiával módosított alapanyagból származó anyag.

Ugyanez a bekezdés két következményt is rögzít:

a csak a gyártás során használt technológiai segédanyagok nem tartoznak a rendelet hatálya alá, és az sem, amit géntechnológiával módosított technológiai segédanyag segítségével állítanak elő;
a GM takarmánnyal etetett állatokból származó termékekre (tej, tojás, hús) sem vonatkozik az engedélyezési és a címkézési kötelezettség.

A gyakorlatban ez így fest:

Helyzet	GM-jelölés kell?
Lecitin GM szójából	igen
Módosított keményítő GM kukoricából	igen
Adalékanyag, amelyet módosított mikroorganizmus termel, de a késztermékben sem a sejt, sem a DNS-e nincs jelen	nem, ez „GMO-val” előállított termék
Tojássárgája GM takarmánnyal etetett tyúktól	nem

Mit ír elő a címkézés?

Ha az élelmiszer GMO-ból előállított összetevőt tartalmaz, a rendelet 13. cikke szerint az összetevők listájában, közvetlenül az érintett összetevő után, zárójelben kell feltüntetni a „géntechnológiával módosított (összetevő neve)-ből előállított” kifejezést. Egy csokoládé összetevőlistájában ez így nézhet ki:

cukor, kakaóvaj, kakaómassza, teljes tejpor, emulgeálószer: szójalecitin (géntechnológiával módosított szójából előállított), aroma

A szóját egyébként allergénként is ki kell emelni. Az 1169/2011/EU rendelet allergénlistája a szójánál csak a teljesen finomított szójaolajat, a szójából nyert természetes tokoferolokat és fitoszterolokat menti fel, a lecitint nem.

A rendelet (21) preambulumbekezdése szerint a jelölés attól függetlenül kötelező, hogy a módosításból származó DNS vagy fehérje kimutatható-e a végtermékben. A lecitint és a keményítőt annyira megtisztítják, hogy laboratóriumban sokszor már nem lehet igazolni a GM eredetet. A jelölési kötelezettség ettől még megmarad, mert a jog az eredetet nézi, nem a mérhetőséget.

Ha az élelmiszer nem előrecsomagolt, vagy a csomag legnagyobb felülete kisebb 10 cm²-nél, a tájékoztatást a polcon, a termék közvetlen közelében vagy a csomagolóanyagon kell megadni.

A 0,9 százalékos küszöb

A rendelet 12. cikke szerint nem kell GM-jelölés, ha az egyes összetevőkben – vagy az egyetlen összetevőből álló élelmiszerben – a GMO-t tartalmazó, abból álló vagy abból előállított anyag aránya legfeljebb 0,9 százalék, és ez a jelenlét véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen.

Két részlet gyakran elsikkad:

a küszöb összetevőnként értendő, nem a teljes termékre. Ha egy keksz lecitinjének 2 százaléka GM szójából származik, az a lecitinben 2 százalék, bármilyen kevés lecitin is van a kekszben;
a „véletlen” szót a gyártónak kell bizonyítania. A rendelet szerint a hatóság felé igazolnia kell, hogy megtette a szükséges lépéseket a GM anyag elkerülésére. Aki szándékosan GM szóját vásárol, az a 0,9 százalékra nem hivatkozhat.

Az 1830/2003/EK rendelet gondoskodik arról, hogy az információ végigmenjen a láncon. A GMO-ból előállított termék forgalmazójának írásban kell továbbadnia ezt a tényt a vevőjének, és olyan nyilvántartást kell vezetnie, amelyből öt évig visszakereshető, kitől kapta és kinek adta tovább az árut. Így tudja a csokoládégyártó, hogy a beszerzett lecitin milyen szójából készült.

Erjesztéssel készülő adalékok

Az uniós előírások (231/2012/EU rendelet) minden adalékanyagnál rögzítik az előállítás módját. Néhány példa, ahol a mikroorganizmus a gyártás része:

E 330 (citromsav): az előírás szerint szénhidrátoldatok erjesztésével készül, a Candida nemzetség vagy az Aspergillus niger penészgomba nem méregtermelő törzseivel;
E 415 (xantángumi): szénhidrát erjesztésével, a Xanthomonas campestris baktérium törzseivel, majd alkoholos kicsapással és szárítással;
E 960b (fermentációval előállított szteviol-glikozidok): itt az előírás kifejezetten kimondja, hogy a rebaudiozid M-et egy géntechnológiával módosított Yarrowia lipolytica élesztőtörzs termeli, egyszerű cukorforrásból.

Az utolsó a legtanulságosabb. Az EFSA 2023-as szakvéleménye szerint a módosítás nem vet fel biztonsági aggályt, és a késztermékben sem a termelő törzs élő sejtjei, sem a DNS-e nem mutatható ki. Az uniós előírás ezt követelményként is rögzíti: a Yarrowia lipolytica életképes sejtjei és DNS-e nem mutathatók ki az adalékanyagban. A hasonló, enzimes úton készülő E 960c (enzimesen előállított szteviol-glikozidok) egyes változatainál a sztéviakivonatot módosított baktériumok vagy élesztők által termelt enzimekkel alakítják át. Ezekre az előírás ugyanezt a feltételt szabja.

Ha tehát egy diétás üdítő címkéjén „édesítőszer: szteviol-glikozidok” áll, abból nem derül ki, hogy levélkivonat (E 960a), fermentáció vagy enzimes átalakítás eredménye-e. GM-jelölést egyik sem kap, mert a módosított szervezet a gyártás eszköze volt, és nem maradt a termékben.

Az engedélyezés két kapuja

Az 1333/2008/EK rendelet 13. cikke szerint az az adalékanyag, amely az 1829/2003/EK rendelet hatálya alá tartozik, csak akkor kerülhet az uniós listára, ha a GM-rendelet szerint is engedélyezték. Ha egy már engedélyezett adalékanyagot új, GM forrásból kezdenek gyártani, az adalékanyag-engedélyt nem kell újra megszerezni, de a GM forrásra kell engedély.

Az adalékanyag-rendelet (13) preambulumbekezdése azt is rögzíti, hogy lényeges változásnak számít, ha a gyártó növényi kivonás helyett mikroorganizmussal végzett erjesztésre tér át, vagy géntechnológiával módosítja az eredeti mikroorganizmust. Ilyenkor az EFSA-nak újra értékelnie kell az anyagot. Ezért kapott a fermentációs szteviol-glikozid külön alszámot és saját tisztasági előírást a sztéviából kivont változat mellett.

Bioélelmiszerekben más a helyzet

Az ökológiai termelésről szóló 2018/848/EU rendelet 11. cikke ennél szigorúbb. A bioélelmiszerben nemcsak a GMO-ból, hanem a GMO-k felhasználásával előállított termékek sem használhatók, sem összetevőként, sem technológiai segédanyagként, sem mikroorganizmusként. Ami tehát a hagyományos élelmiszerben jelölés nélkül megengedett, mert „GMO-val” készült, az a bioélelmiszerből ki van zárva. A biotermékekben engedélyezett adalékokról külön cikkünk szól.

Mit tehet a vásárló?

Az összetevőlistában keresse a „géntechnológiával módosított” kifejezést, főleg lecitin, keményítő és szójafehérje mellett.
Ha a lecitin mellett nem áll ilyen jelölés, GM szójából származó anyag legfeljebb véletlen, technikailag elkerülhetetlen nyomokban, 0,9 százalékig lehet benne.
Az erjesztéssel készült adalékok gyártási módja a címkéből nem derül ki; erről csak a gyártó tud felvilágosítást adni.
Ha a GM eredet teljes kizárása a cél, a bio jelölésű termék ad erre jogi garanciát.