Ugrás a tartalomra
szám

Élelmiszer-adalékok egészségügyi kockázatai

Egy adalékanyag biztonsága nem igen-nem kérdés, hanem mennyiség kérdése. Megmutatjuk, honnan jön a megengedhető napi bevitel, kiket vizsgálnak külön, és mely anyagok szabályai változtak meg az elmúlt években.

Frissítve:

A dózis dönt

Az adalékanyagok kockázatértékelése azon az elven nyugszik, hogy szinte bármely anyag ártalmas lehet, ha elég sokat fogyasztunk belőle, és ártalmatlan, ha keveset. A feladat tehát az, hogy megtalálják azt a mennyiséget, amely egy életen át naponta fogyasztva sem jelent érzékelhető egészségügyi kockázatot. Ez a megengedhető napi bevitel, angol rövidítéssel ADI (Acceptable Daily Intake), és testtömeg-kilogrammra vetítve, milligrammban adják meg.

Az EU-ban ezt a munkát az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) végzi. A Bizottság csak olyan adalékanyagot vehet fel a listára, amely az EFSA értékelése szerint a javasolt felhasználás mellett nem jelent kockázatot.

Hogyan lesz az állatkísérletből ADI?

Az értékelés első lépése a toxikológiai adatok áttekintése: hosszú távú állatkísérletek, genotoxicitási vizsgálatok (károsítja-e a DNS-t), szaporodási és fejlődési vizsgálatok, és ha van, emberi adat. Ezekből kiválasztják azt a legnagyobb dózist, amelynél a legérzékenyebb vizsgálatban sem láttak káros hatást. Ez a NOAEL (No Observed Adverse Effect Level).

A NOAEL-t ezután elosztják egy biztonsági (bizonytalansági) szorzóval, amely alapesetben 100. Ebből tízszeres szorzó fedezi az állat és az ember közötti különbséget, további tízszeres pedig az emberek közötti eltéréseket: gyerekek, idősek, betegek érzékenyebbek lehetnek. Ha az adatok hiányosak, további szorzót is alkalmazhatnak.

Egy valós példa: az E 900 (dimetil-polisziloxán) habzásgátló, amely többek között sütőolajokban és sütőzsírokban engedélyezett. Az EFSA 2020-as újraértékelésében egy 26 hónapos patkánykísérletben a nőstényeknél napi 1742 mg/testtömeg-kilogramm volt a NOAEL. Százzal osztva ebből lett a napi 17 mg/kg ADI. Egy 60 kilós felnőttre ez naponta 1020 mg-ot jelent, egy 20 kilós gyerekre 340 mg-ot.

Két különleges eset is előfordul:

  • „Számszerű ADI nem szükséges.” Ezt akkor mondják ki, ha az anyag annyira kevéssé toxikus, hogy a reálisan elfogyasztható mennyiség messze elmarad bármilyen hatástól. Az EFSA 2018-ban így ítélte meg a cellulózokat (E 460 (cellulóz)–E 469).
  • „ADI nem állapítható meg.” Ez rossz jel: azt jelenti, hogy nincs olyan biztonságos szint, amelyet az adatok alapján ki lehetne jelölni. Az E 171 (titán-dioxid) esetében 2021-ben ez történt, mert a genotoxicitást nem lehetett kizárni, és az anyagot ezután kivonták.

Mennyit eszünk valójában? Az expozícióbecslés

Az ADI csak a kérdés fele. A másik fele az, hogy mennyi jut belőle a szervezetbe. Ezt az EFSA úgy becsüli, hogy a tagállami táplálkozási felmérések fogyasztási adatait összekapcsolja az adalék megengedett vagy ténylegesen használt mennyiségeivel. Az eredményt korcsoportonként adják meg: csecsemők, kisgyermekek, gyermekek, serdülők, felnőttek, idősek.

Két szempontot külön néznek:

  • átlagos fogyasztók és nagyfogyasztók. A nagyfogyasztó általában a 95. percentilis: az a fogyasztó, akinél a népesség 95 százaléka kevesebbet eszik az adott adalékanyagból. Ha az ADI-t csak ők lépik túl, az is figyelmeztető jel;
  • márkahű forgatókönyv. Feltételezik, hogy valaki mindig ugyanazt a márkát veszi, amelyben az adalék a legmagasabb szinten van. Így elkerülhető, hogy az átlagolás eltakarja a kockázatot.

A gyerekek szinte mindig a legjobban exponált csoport, mert a testtömegükhöz képest többet esznek és isznak. Ez a gyakorlatban is így alakult. Az EFSA 2017-es glutamátértékelése szerint a kisgyermekek és a gyermekek már átlagos fogyasztás mellett is túlléphetik az E 621 (mononátrium-glutamát) és rokonai közös ADI-ját. A nitriteknél az adalékból eredő bevitel csak a legtöbbet fogyasztó gyermekeknél haladta meg kissé a határt.

Mit kezd a jog a kockázatbecsléssel?

Az 1333/2008/EK rendelet 11. cikke szerint a felhasználási szintet a kívánt hatáshoz szükséges legkisebb mértékben kell megállapítani. A szintek meghatározásakor figyelembe kell venni az ADI-t, az összes forrásból származó valószínű napi bevitelt, és azoknak a különleges fogyasztói csoportoknak a bevitelét is, amelyek az adott élelmiszert fogyasztják.

Ebből több jól látható szabály következik:

  • egy adalékanyag gyakran csak néhány élelmiszer-kategóriában engedélyezett, és ott is felső határértékkel;
  • a csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerekben csak a kifejezetten engedélyezett adalékok használhatók (16. cikk). Az EFSA az utóbbi években külön értékeli a 16 hétnél fiatalabb csecsemőknek szánt tápszerekben használt adalékokat is;
  • ahol egy csoportnak különösen figyelnie kell, kötelező a címkeszöveg: „Aszpartámot (fenilalanin-forrást) tartalmaz” a fenilketonuriások miatt, „Túlzott fogyasztása hashajtó hatású lehet”, ha egy termék 10 százaléknál több hozzáadott poliolt (például E 420 (szorbit)) tartalmaz.

Egy gyakori kérdésre őszintén kell felelni: az adalékanyagok együttes hatását nehéz megbecsülni. A NÉBIH tájékoztatója is ezt rögzíti, és azt tanácsolja, hogy a sok E-számot tartalmazó termékek vásárlásakor ezt tartsuk szem előtt. Az értékelés anyagonként történik, csoportos ADI-t csak hasonló hatású, rokon vegyületekre állapítanak meg (ilyen a glutamátoké vagy a nitriteké).

Az újraértékelési program

Az 1333/2008/EK rendelet 32. cikke előírta, hogy az EFSA minden olyan adalékanyagot értékeljen újra, amelyet 2009. január 20. előtt engedélyeztek. Ezek közül sokat évtizedekkel korábban, a mainál jóval kevesebb adat alapján hagytak jóvá. A 257/2010/EU rendelet határidőket is szabott:

Csoport Határidő a rendelet szerint
színezékek 2015. december 31.
egyéb adalékanyagok (nem színezék, nem édesítőszer) 2018. december 31.
édesítőszerek 2020. december 31.

A munka a tervezettnél tovább tartott. Az EFSA saját összefoglalója szerint a 2009 előtt engedélyezett 315 adalékanyag több mint 70 százalékát értékelte újra, és a 2020-as határidőhöz képest több időre volt szükség. A rendelet azt is lehetővé teszi, hogy új tudományos bizonyíték esetén az EFSA bármikor, soron kívül újraértékeljen egy anyagot.

Mit változtatott meg az újraértékelés?

Az újraértékelés nem mindig szigorítást hozott. Néhány példa évszámokkal:

Év Adalékanyag Eredmény
2009 E 104, E 110, E 124 színezékek az EFSA csökkentette az ADI-t
2017 E 620–E 625 glutamátok 30 mg/kg-os csoportos ADI; a nagyfogyasztók túlléphetik
2017 E 249–E 252 nitritek, nitrátok nitrit-ADI 0,07 mg/kg; 2025. október 9-től alacsonyabb határértékek a húskészítményekben
2018 cellulózok (E 460–E 469) számszerű ADI nem szükséges
2020 E 900 (dimetil-polisziloxán) ADI 1,5-ről 17 mg/kg-ra emelve
2021 E 171 (titán-dioxid) nem tekinthető biztonságosnak; 2022-től tilos élelmiszerben
2024 E 954 (szacharinok) új ADI: 9 mg/kg, a korábbi 5 mg/kg (nátrium-szacharinként) helyett
2025 E 950 (aceszulfám K) ADI 9-ről 15 mg/kg-ra emelve

A szacharin esetében a korábbi, szigorúbb határ a patkányokon megfigyelt hólyagdaganatokon alapult. Az EFSA összefoglalója szerint ma tudományos egyetértés van abban, hogy ezek a daganatok a hím patkányokra jellemzőek, és az emberre nézve nem mérvadók.

Mit jelent ez a vásárlónak?

  • Az ADI egész életen át tartó, napi fogyasztásra vonatkozik, nem éles határ, amelynek átlépése azonnal betegséget okoz. Az alkalmi túllépés még nem jelent egészségkárosodást; a tartós túllépés ad okot aggodalomra.
  • A gyerekek a legkitettebbek. Az ízfokozós, színezett, édesítőszeres termékeket nekik érdemes mértékkel adni.
  • Az engedély nem örök: ha új adat jön, az EFSA újra megvizsgálja az anyagot, és a szabály szigorodhat vagy enyhülhet is.

Források